Kalász István

A vállalkozó fia

Kalász István

A vállalkozó fiát autóval vitték az iskolába. A gimnázium messze volt, ott volt a vasúti töltés, mögötte meg utcák, házak álltak. Olyan házak, amelyek között este nem lehetett gyalog járni. A vállalkozó fia azt kérdezte a sofőrtől, ő hová járt iskolába. A sofőr azt mondta, a töltés mögé, az ottani iskolában kályhával fűtenek. Még mindig. A vállalkozó fia nevetett. Hogy kandalló van a teremben. A sofőr hallgatott. Majd azt mondta, az vaskályha, nem kandalló, és ő ott lakik. A töltés mögötti utcában.
A vállalkozó fia délelőtt az iskolában volt. Ott néha figyelt, néha nem. Néha válaszolt, kinyitotta a könyvét. A vállalkozó fia süteményt vett a büfében az osztálytársainak, és miközben a többiek ették a krémest, a fiú azt mondta, lehet venni süteményt, lehet venni embert. Csak időt nem. Sajnos. És hogy ő ezt az apjától hallotta. Hogy az idő valami borzalmas dolog. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Próza | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Jelena Lengold

Jelena Lengold

So long, Marianne

Tatjana Jankovićnak

Nem akartam, hogy úgy tűnjön, mintha a melleit bámulnám, ha véletlenül fölébred, de az autóbusz zötyögött, és a mellei itt voltak közel, mindössze néhány centiméterre az arcomtól. Amikor elaludt, a feje egyre inkább jobb oldalra billent, míg végül a vállamon kötött ki. Megfagyott bennem a vér. Nem szerettem volna, ha fölébred. Bár tudtam, hogy egyszer úgyis föl fog ébredni, és majd kellemetlenül érzi magát, hogy így alszik, egy vadidegen vállára hajtva a fejét. Ahányszor a busz kanyarhoz érkezett, egy kicsit rögtön megmerevítettem a hátam, és megpróbáltam egyensúlyozni a fejével, hogy föl ne ébressze az autóbusz hintázása.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Műfordítás | Címke: , , , | Szóljon hozzá most!

Tóth N. Katalin

Állásinterjú

Tóth N. Katalin

Munka nélkül maradtam. Miután bezárt a gyár, még három hónapig őriztem a telepet éjt nappallá téve. Fájó szívvel néztem végig, ahogy az értékes berendezést darukkal emelik ki az épület tetején keresztül, a maradékot meg bevágják a hulladékgyűjtő konténerekbe. Ami ért valamit, azt a menedzserek legálisan hordták szét. Nem tehettem semmit. Május elsején a vezetőség végre kimondta, hogy nincs tovább, és minden kárpótlás nélkül szélnek eresztett bennünket. Öten maradtunk őrök, akik az utolsó pillanatig kitartottunk a süllyedő hajó fedélzetén. Könnyes szemmel vettünk búcsút egymástól, leadtuk az egyenruhát, összepakoltuk a cókmókot, aztán fel is út, le is út. Irány a Munkaügyi Hivatal.
Beálltam a sorba a sok alkalmatlan közé. Szégyent, megaláztatást éreztem. Vajon kinek a hibája, hogy idáig süllyedtem? Biztosan nem az enyém, hiszen nem tettem semmi rosszat. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Próza | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Benkő Géza

Benkő Géza (1969. október 28. – 2017. november 19.)

G-monológia
(részletek)

G. szereti a kávét. Long coffee, ezt issza minden reggel a kávézóban, amit nyugodtan nevezhetünk a törzshelyének. A pincérek minden egyes alkalommal ugyanúgy elkészítve hozzák. G. szereti megvárni, míg kihűl a kávé, lassan szürcsölgetve kortyolja, régebben még a napi híreket olvasta közben, de erről már jó ideje leszokott. Felidegesítette a temérdek rossz hír.
Ha egyedül ücsörög az asztalnál, törzsasztala nincs, csak törzskávézója, akkor többnyire olvas, vagy a laptopján írogat. Néhanapján megesik, hogy megáll az asztalnál egy-egy idegen, s megkérdi, van-e szabad hely. Hát igen – gondolja ilyenkor G. –, felkapott hely ez, elkelne több asztal. De mindig illedelmesen válaszol, hellyel kínálva az ismeretlent.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Próza | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

L. Móger Tímea

(V)étek

Vétek (L. Móger Tímea grafikája)


Nem mutatja ki
Mit gondol
Nem teszi
Amit érez
Volt lesz
Bennünk az élet
Halál körforgása
(Egy)másra vár
Hiába
Meghal a vers
Haldoklik a költő
A múzsa vénül
Túlérzik
Mint trágyaszag
Sivárillat
Legyőznek az
Ártatlan-
Ok
A bűnösnek
Megbocsát-
Ok
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Soóky László

Pillanatfelvétel egy bizonyos árvíz ürügyén

Soóky László

Elindulok, átmegyek a gyaloghídon,
kérem, ne kövessen. A patakon túl az
ártér, alatta a folyó kanyarog, a csalit
kökény, meg rekettye bokrai között
sugarasan átszakad, elvakít a vízről
visszarobbanó fény. A szekercével
csonkolt botlófüzek égből letaszított,
Mihály átkától gyökeret vert angyalok.
Szerelmes voltam, akkor jártam itt,
a pallót elsodorta a zöldár, recsegett a
rezgőnyár ezüst törzsének ütődve,
Isten épp megbosszult valamit. A víz
a füzek koponyája fölött hömpölygött
és az uszadék között gulyányi püffedt
hasú tehén delelt szarvával fennakadva
a mocsári tölgyek lombkoronáiban.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Jelena Lengold

Számolás

Jelena Lengold

Íme egy szegényesen berendezett szoba, egy szekrény, rosszul csukódó ajtóval, a padlódeszkák kissé nyikorognak a léptek alatt, az ágyon kopott takaró, egy maszatos ablak, mely valójában sehova se néz. Állhatsz a végtelenségig az ablak előtt, mégsem fogsz messzebbre látni a szomszéd falnál. Az onnan jövő fény az éjjeli utcai világítás látszatát kelti, ám ez csak illúzió. Nincs utca, nincsenek lámpák. Az ablak alatt senki sincs, nem is volt soha.
Marlena mégis az ablaknál áll és a nem létező messzeségbe néz. Kezeivel mintha önmagát ölelné vagy mintha a saját szívét tartaná vissza, hogy ki ne ugorjon, valahová, a testén kívülre. Az arcát látnod sem kell ahhoz, hogy érezhesd, amit ő érez. Már a hátán világosan látható minden, hisz akárcsak lázas állapotban, remeg rajta az összes izom. Arckifejezését már az elárulja, ahogyan lehajtja a fejét. A saját vállaiba görcsösen kapaszkodó ujjai semmilyen magyarázatra nem szorulnak. A test, mely lassan előre-hátra dől, mindennél többet elmond. Nincs vigasz. Az egyedüli dolog, amit még tenni lehet, éppen ez, bölcsőt helyezni a saját testedbe és hintázni az altatódal ritmusára, legalább addig, míg csönd van, míg ki nem mondod a következő szót.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Műfordítás | Címke: , , , | Szóljon hozzá most!

Saitos Lajos

Ötvenhat koporsói

Saitos Lajos

Temetetlen koporsók körülöttünk
bennük temetetlen lelkekkel csontokkal
(Kádár-kolbásszal – gumibotokkal)
még ha elföldeltük is szeretteink
porhüvelyét s papi imát is mondattunk
érettük – bocsásd meg vétkeinket
miképpen mi is megbocsátunk – még
mindig nem értjük miért nyomja
nyomasztja ötvenhat terhe/súlya
máiglan kulcscsontunkat vállunkat főnket
hogy agyvérzést kapunk miatta/tőle
s leszünk élőhalottak sírhantok és
telhetetlen testvéri tankok nyomdokain
mint a bibliás Káin és Ábel idegen testvér
a még idegenebb testvér áldozata
mert mindenki szem a láncban
a nászi- és halottas ágyban…
és dagadt bokával visszeres lábbal
most itt állunk – mást nem tehetünk.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Kovács Jolánka

Átköltöztünk

1.
Jó napot. Na, köszönjél, szívem, a tanító bácsinak, meg te is, nohát, már másodikos vagy! Nem tanító bácsi? Adminisz… micsoda? Aha, irodai munkás… Mondja már, hogy értsem is… Nekem azt mondta a takarítónő, hogy ide jöjjek be, itt van a titkárnő. A másik szobában? Az igazgatót kerestem én, de azt mondják, nincs itt… Pedig okvetlenül beszélnem kell vele! Ja… mondhatom magának is? Akkor mondom. Ezt a két gyereket kéne beíratni az iskolába. Vagyis hármat. Van még kettő otthon, azokból az egyiket. Rodrigó, szívem, ne szorítsd már a kezem annyira, tudod, hogy fájnak az ujjaim! Na szóval. Ezt a két gyereket, mondom. De úgy nézzen rájuk, hogy ennek itt epirohamai vannak néha, emez meg szívbeteg. A kicsi, aki otthon van, elsős, az egészséges, annak nincs semmi baja. Csak még nem tudja a betűket. Pedig foglalkozom vele otthon is, de hiába, az óvodában se tanult meg semmit. Próbálom kikérdezni, mondom neki, melyik betűvel kezdődik a macska? Azt mondja, a missel. Nem, a neve nem Misel, hanem Elvis, csak keveri a magyart a szerbbel. De szerb osztályba íratom őket, az nem probléma, eddig is olyanba jártak. Melyik osztályba? Hát most mondom, az Elvis az elsőbe, a Rikárdó a másodikba, de neki epirohamai vannak néha. A Rodrigó a negyedikbe, de ő szívbajos. A legkisebb meg négy éves, az Esmeralda, van itt valahol óvoda, napközi? Igen? A templom mellett? Akkor oda beírathatom, ugye? Kap ott uzsonnát? Negyedik gyerek! Még ebédet is kéne, hogy kapjon. Jó, értem, persze, hogy ez nem magára tartozik…
Hogy honnan jöttünk? Hát innen, a szomszédos faluból. Miért most, iskolaév közben? Hogyhogy miért… Nem mindegy az magának? Mondja meg, most mindjárt, ha nem lehet beíratni a gyerekeket, mondja meg, és már megyünk is. Na jó, szóval lehet. Hát ide figyeljen, én előre megmondom, hogy ezekre a gyerekekre vigyázni kell. Ennek itt epirohamai vannak néha, de semmi gond, a jövő héten már lesz mobiltelefonom, megadom a számot, és ha elfogja az iskolában, csak hívjanak nyugodtan. Ne csináljanak vele semmit. Majd én jövök. A Rodrigó szívbeteg, neki nem szabad tornázni. Se szaladgálni. Se idegeskedni. Őt nem szabad, hogy lökdössék. Ha megtudom, hogy itt lökdösni próbálja valamelyik gyerek, azonnal kiíratom innen. Inkább naponta viszem oda, ahol eddig volt. Csak hát gyalog messze van az a falu… Rodrigónak szünetben is az osztályban kell maradnia. Hogy ne futkározzon. Mert ha szaladgál, rosszul lehet. És az már akkor a maguk felelőssége. Legjobb, ha az osztályban marad, és vigyázza a táskákat. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Próza | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Tarczali Erzsébet

A vasutas fiúk

Honnan jöttek, a falusiak csak találgatták, mondtak ezt is, azt is, hogy Háromszékről, vagy honnan. Az anyjuk a templommal szemben bérelt egy kicsike házat négyüknek. Sugdostak a népek, ember nélkül, nahát. Később mondogatták, hogy az apjuk valahol a Gyimesekben nyugszik, ha hagyják. A kicsi fődért mindent feltúrnak. Csontokat keresnek a csámborgó kutyák.
Rossz volt a hírük. Az egyikről azt hallották, hogy Szibériát is megjárta, a legidősebb. Az kicsit csendesebb volt, lehet, hogy Szibériában még hidegebb van, mint Csíkban, ott tanulhatott meg hallgatni. Ha nagyon hideg van, halkabb lesz az ember, s ha megszokja, dúdolva fújja a hajnalit.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Próza | Címke: , , , | Szóljon hozzá most!

Milan Dunđerski

Életrajzi jegyzetek

Milan Dunđerski

1.

anya
terhes vagy megint
halállal teli mint velem hajdanán
a kéz
mely nem sápad tovább
mind nőiesebb és keskenyebb
őrzi erősen majdani étkem

2.

az apám kaszás
a magasan lekaszált búzamezőn üldögél
szokásos beszédébe kezd
világkérdést fejteget
levágott kalászok
kaszása az apám
egyre növekvő elpusztult vadállat
kinek fájdalma fogva tart
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Műfordítás | Címke: , , , | Szóljon hozzá most!

Oskar Pastior

Oskar Pastior

Habár az apám
[Obwohl mein Vater]

nem csak rajztanár volt, hanem később egyszer meg is halt,
anyám hol Erdélyben, hol azokban az években, melyek
a későbbi életemben döntőek kellett legyenek, meg is szült.
Hasonlóan összetett tényállások tehetnek egyre inkább arról,
hogy nemcsak verset írok, hanem másokat sem.
Talán mindez azzal függ össze, hogy az iskolában – Platonéban
természetesen; ahol akkor és annyit lehet beszélni, ne ki virágzik –
nem figyeltem eléggé, ahogy a bűn és bűnhődés a háború és
békéhez viszonyul (mint a regények egyrészt, másrészt
életrajzilag, egyenként és fordítva), és bár én akkoriban
a gőzkazán alatt vittem az éjszakai műszakot, hogy az ok és az
okozat ellen egy kissé történelmileg egy kissé védett legyek.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Műfordítás | Címke: , , , | Szóljon hozzá most!

Wilhelm József

Otthon, füstben

Súlyos,
mély repedések a fal menti talajon,
ereszben sarjadó ecetfa,
a járda árnyékos tövében,
összekuporodva,
szájukban aszott szavakkal
bosszankodnak hiábavalóan a visszavárók,
mindennapok nélküli a táj,
megkülönböztethetetlenné vált falvak
sorakoznak az utak mentén,
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Fábián István

Napok rendje

Fábián István grafikája

ömlik a csend
kedves medalionban
zuhog fölnyílhatatlan
zománcos tokban

kotorász jézusos-akár-
mi lomban
ott van minden
pazarolt alkalomban

ahogy szarvasbogarak
alszanak a körtefa-
lombban
ahogy minden

este a végére kilobban
csukódunk ahogy
zárul a világ
világnak világa virág
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , , | 1 hozzászólás

Bolemant László

Alászállás és felemelkedés Richard Strauss „Az árnyék nélküli asszony” c. operájában

Bolemant László


(jegyzet az Operaház előadásáról)

A mitológiai szereplőktől a mai emberig feszülő kapcsolat…
A sólyom hangja az előadás után még napokon keresztül visszhangzik bennem.
… a sólyom lassú, szomorú siklása a kivetített vásznon.
… költészet.
… borzongás – lelki és fizikai.
A nagyzenekar elcsendesedik, és a császár, a császárné, a kelmefestő és a felesége, sorsukat tovább görgetik a megbocsátás, megértés és a termékenység felé.

operamese

1.
sólyom hangját hallom,
láng és parázs
emészti ágyam,
önmagába omló
zsarátnok párnám.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , , , | Szóljon hozzá most!

Baranyai Dóra

szerelemről és hétfő reggelekről

Baranyai Dóra

az első olyan mint hétköznap
hajnali ötkor vakon a zoknis fiókba nyúlni
és találomra kihúzni egy párt
talán az elsőt ami a kezedbe akad

talán túl későn látod meg hogy lyukas
és már nem lesz időd lecserélni
ám ha elég hamar veszed észre még
átvetheted gyorsan

akad, hogy egy épet sem találsz
van, hogy túl sokáig válogatsz
lehet, hogy az elsőnél maradsz, ami
a kezedbe akadt a sok szürke közül

az igazi az, amit a vonatod indulása
előtt öt perccel gondosan befoltozol
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Startkő | Címke: , , , , | Szóljon hozzá most!

Soóky László

Prológus híján epilógus

Soóky László

„Edvard Beneš nagyformátumú politikus volt”
hörögte a demokrata Václav Havel
2004. május 28-án, Kožlanyban, Beneš szobra alatt.
Korábban, tételesen ezerkilencszázhetvenhat
március idusán, Prágában,
a Pŕi Hranici nevű sörözöben még
merőben másként vélekedett.
Öten ültük körül az asztalt, mindannyian
ismert nevek, Havel hontalanabb volt
nálamnál is, ezerkilencszázhetvenhat
március idusán.
Liberális eszmékkel kötöttük magunkat gúzsba,
Kossuth Lajos lett a példakép,
ezerkilencszázhetvenhat március idusán
a Pŕi Hranici nevű söröző teraszán,
a bimbózó gesztenyefa alatt.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Gágyor Péter

Gágyor Péter

Emlékszel?

Elhagyott sírkertekben a fejfa
odvasan merengve messze néz
nap süti homlokát
nyelve alatt a méz
vagy csupán
emlékek olvadoznak
elfeledett ízek
a régen voltak
hánynak cigánykereket
most a régi vágyak
pár tucat falevél
ékíti a diófa ágat
és dúdol a szél
ismerős idegen dalokat
semmit sem ígér
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Acsádi Rozália

Acsádi Rozália

A-tól Z-ig

Z. azt mondta A.-nak, hogy birtokolni szeretné. Kisajátítani. Azzal érvelt, hogy neki ez kijár. Ő mindent megkaphat, amit akar. A.-t is. Ha ezzel A. esetleg nem értene egyet, akkor ő bizony botrányt csap, felvagdossa az ereit, nyilvánosságra hozza azt a bizonyos estét s az agyonolvasott papírlapot. A. levelét.
Z. ügyesen kisminkelte magát, majd kiviharzott a lakásból. A koszlott lépcsőházban megállt egy másodpercre lelakatolt biciklije mellett, aztán másként döntött. Gyalog indult útnak. Óvatosan kikerülte a szembejövő járókelőket, arcára közönyt erőltetett. Egész megjelenésében volt valami furcsa, mintha azt sugallta volna: felsőbbrendűségemhez nem férhet semmi kétség, állj félre előlem! Apró, gyors oldalpillantásokkal ellenőrizte a hatást. Hosszú, selyemhatású szoknyáját néha kicsit összecsippentette, hogy véletlenül se érjen semmihez, senkihez. A térszobor mellett lassított, elégedetten nyugtázta, hogy az éjszaka összetört borospohár szilánkjait nem vették észre a közterületesek. Biztosra vette, hogy néhány utcával arrébb szembetalálkozik A.-val. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Próza | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Saitos Lajos

Kozmológia

Saitos Lajos

Egy tojásban lakom
tojásdad házamon
se ajtóm se ablakom
falnak támasztom
hátam s homlokom
érzem a mészkristály
hűvösét – hagyom
meg vagyok átkozva/áldva
búval vigalommal*
lélekig izzó lommal
meg – mitológiai sorssal/sorokkal
s tojásdad házam
házon kívüli hatalommal
verekszik vadgalamb a lombbal**
hátamon a házam
házamban lakásom
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , , , | Szóljon hozzá most!