Farkas Gábor

mint aki

Farkas Gábo

az úton előttem halvány reflektorfény
vizes beton szaga és körben sötétség
a fák lombtalanul feszülnek keretbe
az ágak végein aszott kis levélkék

két homályos pont közt hívó végtelenség
sors az út az idő és a dermedt sötét
kezem a zsebemben mint aki épp indul
de előtte kikéri utolsó sörét

Még nem karácsony

Lázamban a Menny közel,
mint orvosság, érkezel,
mint szentségtér, homlokod,
s fény – a függönyt eltolod.

A padlón szemérmesen
a gyolcsot átvérezem,
és nézd: minden alászáll,
vaskosabb a halálnál.

A hó befed vastagon –
takar, mint az irgalom.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , , , , , , | Szóljon hozzá most!

Farkas Kálmán

Október

Illusztrációs felvétel

Úszód körül gomolygó
párák. Keszeg, domolykó,
de még a ponty is harap,
nyughass, hajdani golyhó,
ködbe merülni oly jó,
benned tovább süt a Nap.

*

Kis tocsogónál
villan a gémbegy
a kései napban,
rozsda az étked
őszi mohó, már
billen a télbe a táj.

* Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Csák Gyöngyi

Ego-terápia

Csák Gyöngyi

Visszajátszható
megrendülés maradok
emlékeiben.

Túlélem benned
halálom. Semmi okom
a félelemre.

***

Akkor érinthet
meg a szó, ha meztelen
lélek sugallja.

Ablak

Résnyi fényt engedtél
jövőnk ajtaján, oda
lehetetlen belátnom,

hosszú meséid közben
hatalmas szárnyaid nőttek,
akár a mesebeli griffnek,

miért nem emeltél fel,
mielőtt közös időnk ajtaja
örökre becsapódott?
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , , , | Szóljon hozzá most!

Farkas Kálmán

Szeptember

A nyarat már
panyókára
vetette a táj,
rojtos széle
az őszbe lóg,
hajnalban kis
ködök poroszkálnak
a dűlőutakon,
nádas közül
béke kandikál,
a megvillanó
bögyű galambok
írnak még egy kört
a napraforgó-
tábla felett
s a kukoricáson
és a fasoron túl
a föld feje búbján
egy furcsa máglya gyúl.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Kalász István

Tableauvivant -

Kalász István

Beszélni
az áramlatból kitévedt halakról a
beomlott bányáról forró
kátrányon futó kutyáról
beszélni kell a házak
szagáról a koldus hajáról az
apa szálkás fiókjáról a
folyóról a rakparti kőről
írni kell a nem alvadó vérről
hídkorlátról az elengedésről
az eső-nyálkáról az üvegajtó
mögötti árnyékról a ragacsos
kilincsről a kézből virslit
zabálásról a hidegről
az összerándulásról
anovembervégevan sóhajtásról
a babakocsiról a járdán
arról hogy nincs ott senki
hideg van a gyerek nem sír fel
hogy mi ez mi van
a takaró alatt a csenddel
és ki hagyta magára őt a sötétben
– és beszélni kell
a távoli szántóföldekről
a varjakról
az erdei tisztásról.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , , | Szóljon hozzá most!

Katona Nikolas

Immagizmusok

Katona Nikolas

1.
Az elejtett könnyek cseppjeiben,
viharzó megállók közt,
az eltört rúzs darabjaiban.
Megemészthetetlen, kesernyés,
darabos, adalékokkal teli
gondolataidban.
Ott kuporogsz.

2.
Van a szeretkezés után egy szakasz:
valami a hajnal és a reggel közt,
amikor te sem alszol és én sem,
létezünk. Egymáshoz nem
szólunk, hallgatunk.
Fekszünk. Visszaalszunk.

A paplan alól kibúvó jéghideg
combod a térdemhez ér.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Debreczeny György

a hibahatáron

Debreczeny György (Novák Valentin felvétele)

Kalász Istvánnak ajánlva*

a férfi otthon félt
és félt otthon a nő is
de a félelem
nem akart sétálni menni
világosban nem szeretett
az utcákon csavarogni
ki akarták hívni hozzá a doktort
de már a telefondoktor is
régóta Európában rendel
ők pedig nem beszéltek nyelveket
és egymással sem beszéltek
a szomszédban lakó férfi
esténként gyakran régész
vagyis részeg
mivel a sarki kocsma
a munkaterülete
ott végez leletmentést
(véralkohol lelet)
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , , , | Szóljon hozzá most!

Saitos Lajos

Éjszaki fuvallat

Saitos Lajos

Ablakomban az égi
kandeláber a telihold
fölfénylik nyári álmatlan
éjszakán s megvilágítja
Mózes arcmását egy
Kass János-grafikán
lám mily élvezhetőn
még ha így életlenül is
életes mintha csak egy
madárcsontú köhécselő
művészettörténész nézné
éjelente együtt a Holddal
Mózest aki téblábol a kövek
közt – még vésésen innen…!

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , , , , | Szóljon hozzá most!

Farkas Kálmán

Augusztus

Veronikák
leszáradt
ujjai merednek,
nem ifjú már,
de lilás-pirosan
virgonc még a lednek,
katángtengerben
sárgító ökörfarkkóró
sohasem feledlek.

*
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Bese Bernadett

Egy kortynyi szabadság

Bese Bernadett

Tíz nap telt a műtétem óta. Már elég jól boldogultam a mankóval, a gipszem a térdemig ért, és meg merek esküdni rá, volt vagy 5 kilogramm. Percekig tartott rábírni magam, hogy felálljak, abban a pillanatban, hogy a vér a lábamba ment, azt hittem, beleőrülök a fájdalomba, gyógyszer ide vagy oda. Délelőtt tíz órára már elmúlt. A családból valaki minden reggel eljött és kikészítette a reggelit, segített átmenni a hálóból a nappaliba, átvinni a cuccaimat. Sajnos semmit nem tudtam a kezembe fogni mankózás közben, még nem tanultam eléggé bele. De ma nem jött senki, sajnos az anyukámék elaludtak, és munka előtt nem győztek már megállni, a nagymamám meg orvosnál ült. Már felettem minden kekszet és csokit, amit elértem. Sajnos a műtét óta nem aludtam valami jól, izgága alvó vagyok, egész éjjel forgok, mint a búgócsiga. Ezzel a gipsszel csupán a bal oldalamon tudtam aludni, a lábam is csak egy adott helyzetben lehetett. A kialvatlanság migrént okozott, nagyon hiányzott egy finom kávé.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Próza | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Jancsó Péter

Sír

Jancsó Péter

Egész délután a síromat ástam.
A déli harangszó után beállt csendben kinyitottam a szekrényem, felvettem legszebb öltönyömet, gondosan megigazítottam a nyakkendőmet, majd lementem a pincébe, és megkerestem a rozsdás ásót. Elégedetten léptem ki a napfényre, végignéztem az utcán, balra vagy jobbra induljak-e el. Végül az ásóval a vállamon elindultam, magam sem tudva merre. Az utcánk nem túl hosszú, mégis alig ismer valaki, azonban ma mind megjegyeztek maguknak: és jött az a fekete öltönyös pali ásóval a vállán. Csak nézett maga elé, nem szólt senkihez. Olyan lehettem, mint egy oda nem illő folt a festmény szélén. Az emberek zavartan kapták el a tekintetüket rólam.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Próza | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Tóth N. Katalin

A pozsonyi metró 4.

Illusztrációs felvétel

avagy
Különjárat

Lassan telnek az évek, az intenzív nyomozásból döglött akta lesz, a faliújságról is lekerül az a bizonyos fénykép, hogy újabb eltűnteknek adjon helyet. Lassan már a nyugdíj felé közeledik, kivénhedt csatalónak számít, ám a zsaru nem nyughat. Álmaiban friss kalács illata csiklandozza orrát, szemet kápráztató karácsonyi fények zavarják pihenését, hogy reggel a semmibe vesszenek, akár az ünnep, ami nem tart tovább három napnál. A csodák sem tartanak tovább, csakhogy az emberi emlékezet ennél sokkal tartósabb.
Az internetről kikotorja a legismertebb geológus telefonszámát. A neve előtt két titulus, utána három. A docens nem örül a képernyőn megjelenő visszahívhatatlan rendőrségi számnak, de azért fogadja a hívást.
– Mi van Pozsony alatt?
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Próza | Címke: , , , | Szóljon hozzá most!

Száva Csanád

Haikuk

Száva Csanád

(arcok)

reklámarcok és
emberi arcok buszra
várva feszülnek

(világunk)

saját világunk:
akár egy városi fa
kis földlabdája

(álomtalanság)

álomtalanság –
te a véghetetlenbe
hulló nagy semmi
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Farkas Kálmán

Július

Még szinuszt repül a tájba
egy billegető.
Ezüst karperec:
döglött sikló
villódzik a láthatár
pengéjébe dőlő napban,
már oson a félhomály,
útszéli dinnyeárus
mereng mozdulatlan
s rágyújt a földekről
szivárgó alkonyatban.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Csák Gyöngyi

Groteszkek I.

Csák Gyöngyi

Lázálom

Életté borzad
a kopár falon.
mit magammal
halkan benőttem.

Fogantatás

Arcunkra kopírozódik
a vétlen, megkérdezetlen
harmadik.

Mosoly

Arcunkra fagy, amint
a megváltó talp alá menekül
egy rémült hangyaboly.

Elidegenedés

Ha lehorgasztják fejük,
szemünk is elfelejt beszélni.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , , , , | Szóljon hozzá most!

Mórotz Krisztina

Ringyó föld

Mórotz Krsiztina

megint arról a fényképről álmodtam amit a februári nyaramban fotóztam apró kis hullámok lepték el a földet picik jeges havak megfagyott habcsókok és emögé bújt el a nap mi csodálatos látvány volt óararany meg fahéj és végül cinóber le kellett ülnöm a hárs gyökerére és néztem ezt a csodát a dzsekim persze kiszakadt de nem érdekelt hosszú útjaimon nem volt társam nem keresett senki nem hiányoztam senkinek szomjaztam a magányt amitől sosem féltem de kellett a ki a kifelé az el eszembe jutott az a nyár amikor vettem Toniotól egy öntöttvas kádat és azon a nyáron abban feküdtem és nem szóltam senkihez voltam a nyár a nap a víz és a föld nincsenek történetek cukorrépát kapáltam Tonio viccei úgy futottak a kapa nyeléről a tarack felé afelé a ringyó föld felé mint egy kis fénypászma a töltés oldalán hosszúak voltak a sorok eleinte még beszélgettünk de elmaradtak a viccek is Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Próza | Címke: , , | 1 hozzászólás

Farkas Kálmán

Június

(részlet)

A dűlőutak felett
hajnali pára lebeg.
A búzatábla
pipacsszegélye
meg-meghullámzik.
Mécsvirág moccan,
fűszálak dereka ropog,
nyúlnának már a víz fölé
a horgászbotok.
Csend.
Nádbóbitáit vállamra hajtja,
harmatujjával
ösvényt túr hajamba
s emberré cirógat
újra a táj.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Tóth N. Katalin

A pozsonyi metró III.

Tóth N. Katalin

A rendőr az őrs faliújságát böngészi. Sok baj érte az utóbbi időben. Lefokozták, áthelyezték, még annak is örülhet, hogy a fegyverét meg a jelvényét megtarthatta. A hirdetések közül ismerős arc nevet vissza rá. Kalácsot eszegető kolléganője, aki már öt éve eltűnt. A keresésbe az Interpol is bekapcsolódott, sok téves hívás érkezett, mégsem találtak nyomot, amin elindulhattak volna. Egyszerűen felszívódott, olajra lépett, elnyelte a föld, mintha soha nem is létezett volna. Ilyen nincs, ha az ember jobban belegondol, eszébe jut, hogy az anyag nem vész el, csak átalakul. Az energiával is ugyanez a helyzet. De akkor hol a büdös francban van?
A mozdonyban töltött idő alig tűnik tíz percnek. Elveszi Csumil kezéből az üres kávéspoharat, behúzza az ajtót maga után, aztán szétnéz az utasfülkék között. Mindenki leszállt már, csak pár avar harcos kókadozik az üléseken tegezeire támaszkodva. A digitális kijelző időszámításunk szerint 1443-at mutat. Baljós érzés keríti hatalmába, biztos valami baj történt, ilyen messzire még sosem merészkedett. A koordinátákat már meg sem meri nézni, rohan vissza a szerelvény elejébe. A kakastollas ellenőr állítja meg.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Próza | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Motesiczky Gábor

Vén csavargók

Hogy kiket látnék a legszívesebben
hát titeket vén csavargókat tengerészeket
kik úgy élitek a történelmet
mintha soha nem akarnátok
itt hagyni a végtelent
hajófenékbe lökitek az éjszakát
s nyomotokban vándordicsérettel jár a szél
tenger rikolt madár partjain értetek imát
hol örök szerelemmel szántjátok habjait
bennetek kagyló szívharang navigál
vállatokon sudárvitorlák feszülnek keresztet
mintha soha nem tévesztenétek szem elől
mintha soha nem tudnátok meglelni
azt a Földet
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , , | Szóljon hozzá most!

Saitos Lajos

Éghetetlen

Saitos Lajos

Tanuld meg ezt a versemet
mert az igazi költemények
fejből fújandók akár
a Kalevala rúnái s nem
kéziratban nem is gép-
iratban maradnak meg
s pláne nem egy inter-
netes felhőben leledzenek
míg elő nem veszi valaki
azokat s tanuld meg mert
a jó vers gyúanyag a léleknek
bár a versek tudjuk éghetetlenek!

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Líra | Címke: , , , , , , | Szóljon hozzá most!